Hogyan látja a világot a polip?

Íme a biológia egyik legjobb rejtélye: a polip, a színváltó álcázás mestere, szinte biztosan színvak. Egyetlenféle fényreceptorral elméletileg szürkeárnyalatosan kellene látnia a világot, mégis hibátlanul beleolvad a színes korallba. Trükkje az, hogy leolvassa a fény polarizációját, a látható világ egy rejtett rétegét, amelyhez mi nem férünk hozzá. A klasszikus értelemben színvak, de rendkívül érzékeny a polarizált fényre, valamint a fényerőre és a kontrasztra. (Vannak jelek arra, hogy a kromatikus életlenséget kihasználva következtet a színre.)

A klasszikus értelemben színvak, de rendkívül érzékeny a polarizált fényre, valamint a fényerőre és a kontrasztra. (Vannak jelek arra, hogy a kromatikus életlenséget kihasználva következtet a színre.) Monokromát (egyetlen fotoreceptor) + polarizációérzékenység

A szeme körülbelül 6 ciklust bont fel fokonként (20/130), miközben az ember nagyjából 60 cpd-t (20/20) ér el. A látómezeje körülbelül 320°-ot ölel fel.

A szeme fokonként nagyjából 6 ciklust bont fel a te 60-addal szemben, így egy arcnak körülbelül 10-szer közelebb kell lennie, hogy ugyanazt a részletet lássa, amit te. A körvonalad és a mozgásod tisztán eljut hozzá; az arckifejezésed nem.

Kiváló kontrasztlátás gyenge fényben.

Látja a polarizált fényt. A bőr talán szintén érzékeli a fényt. A vízszintes pupilla élesen tartja a horizontot. Egy érdekes elmélet szerint a polip kihasználja, ahogyan furcsa alakú pupillája színes szegélyekké keni szét a fényt, és ezt az elmosódást olvasva következtet az árnyalatra valódi színcsapok nélkül. Ez ügyes megoldás lenne arra, hogy csak egyetlen receptora van.

A polip körülbelül 20/130-at lát a te 20/20-addal szemben, és a szokásos értelemben egyáltalán nem lát színt. Érzékeli viszont a fény polarizációját, egy egész információcsatornát, amelyet a szemed egyszerűen eldob.