Hogyan látja a világot a kutya?

Sétálj egy kutya mellett alkonyatkor, és ugyanazt a világot osztod meg vele, amelyet ő egészen másképp olvas. Retinája feláldozza a finom részleteket és a teljes színpalettát valami olyanért, amit egy vadász és társ valóban használni tud: egy széles, mozgásra éhes látásért, amely gyenge fényben kel életre. A vörösek és zöldek zavaros sárgákká fakulnak, ám egy elhajított labda vagy egy mókus iramodása azonnal kiugrik. Kékeket és sárgákat lát; a vöröset nem különbözteti meg a zöldtől (mindkettő sárgásszürkének tűnik). A füvön heverő piros labdát szaglás és mozgás alapján találja meg, nem a szín alapján.

Kékeket és sárgákat lát; a vöröset nem különbözteti meg a zöldtől (mindkettő sárgásszürkének tűnik). A füvön heverő piros labdát szaglás és mozgás alapján találja meg, nem a szín alapján. Dikromát (2 csaptípus) + pálcikákban gazdag retina

A szeme körülbelül 12 ciklust bont fel fokonként (20/75), miközben az ember nagyjából 60 cpd-t (20/20) ér el. A látómezeje körülbelül 245°-ot ölel fel.

A szeme fokonként nagyjából 12 ciklust bont fel a te 60-addal szemben, így egy arcnak körülbelül 5-szer közelebb kell lennie, hogy ugyanazt a részletet lássa, amit te. A körvonalad és a mozgásod tisztán eljut hozzá; az arckifejezésed nem.

Tapetum lucidum + pálcikadomináns retina: körülbelül negyedannyi fényre van szüksége, mint az embernek.

Kiváló mozgásérzékelés. Jó gyenge fényű látás. Széles panorámalátás. A kutya szeme gyorsabban frissíti a képet, mint a miénk – elég gyorsan ahhoz, hogy egy régi katódsugárcsöves televízió számára inkább villódzó diavetítésnek tűnjön, mint sima mozgásnak. Ezért van az is, hogy a leggyorsabb kézjeleid sem érik váratlanul a kutyát.

A kutya finom részletlátása 20/75 körül van, jóval elmarad a te 20/20-adtól, és három helyett két alapszínnel dolgozik. Amit élességben veszít, azt sötétedés után visszaszerzi: fényednek egynegyede elég neki, egy 245 fokos látómezőben.